Regionális munkálatok

Az adott régióra vonatkozó munkálatok: kutatás, nyelvi tervezés, nyelvi tanácsadás, oktatáspolitikai, nyelvpolitikai háttérmunka stb. Együttműködés az adott régió intézményeivel. Rendezvények, publikációk.

 

 A Szabó T. Attila Nyelvi Intézetben fontos helyi téma a 2003-ban Péntek János irányításával tanszéki munkaként elkezdett A moldvai magyar nyelv szótára szerkesztésének folytatása. A szótár elképzeléseink szerint a hagyományos moldvai magyar nyelvi változat szótára lesz, azaz regionális szótár, tájnyelvi és tájszótár. A lexikográfiai problémák, a címszavak kijelölése, azaz a szótár anyagának körülhatárolása összefügg a nyelvváltozat körülhatárolásának kérdésével. Semmiképpen nem terjedhet ki azokra az újabb nyelvi fejleményekre, amelyek a moldvai magyaroknak az elmúlt évtizedbeli fokozottabb mobilitásához kapcsolódnak: a közmagyarból vagy akár az irodalmi nyelvből származó új elemekre. A teljes kétnyelvűség állapotában gondot okoz a nyelvváltozatnak, illetőleg a feldolgozott szóanyagnak a romántól való elhatárolása is.

Már Wichmann-nál és minden korábbi szerzőnél, gyűjtőnél fontos szempont volt a helyi nyelvi változat és hagyományos kultúra együttes vizsgálata, illetőleg ennek szótári feldolgozása. Az általunk szerkesztett munkának is kulturális jellegű szótárnak kell lennie, bizonyos értelemben a táj néprajzi lexikonának. Összefüggéseiben kell tükröznie a nyelvet és a kultúrát, szavakat és a hagyományos kultúra kategóriáit, fogalmait.

A feladat tehát egy olyan, lexikonszerű szótár megalkotása, amely a 20. századi kutatásokat összegezve egységben és lehetőleg a maga táji tagoltságában mutatja be a moldvai magyarok nyelvét és kultúráját. Elvileg azokhoz a magyar tájnyelvi szótárakhoz igazodik, amelyek az adott táji régió viszonylag teljes lexikai és frazeológiai, részben tulajdonnévi anyagát tartalmazzák (mint amilyen a Szamosháti Szótár és a Szegedi Szótár). A szótár enciklopédia jellegű: nemcsak közneveket, hanem tulajdonneveket: személyneveket, településneveket, tájneveket is tartalmaz. A szerkesztés 2009-es fázisában a tanszék korábbi nyelvjárási gyűjtéseiből származó adatoknak a szócikkekbe való bedolgozása folyik, és ez az i, í betűs címszavakig történt meg.

Az elkészült és a szerkesztés szakaszában lévő speciális kétnyelvű szótárak a nyelvi tervezés körébe tartoznak A nyelvhasználati korlátok miatt az erdélyi magyar nyelvváltozat jellemzője a nyelvhasználati bizonytalanság, a nyelvi hiány, különösen bizonyos szaknyelvi regiszterek hiánya, napjainkban pedig ez is akadálya némely nyelvhasználati jogok érvényesülésének. A román–magyar, magyar–román szótárak ezt a nyelvhasználati gondot hivatottak bizonyos mértékben orvosolni a terminológiai egységesítés, a nyelvi állomány tudatos alakítása által.

 A Fazakas Emese szerkesztésében és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége kiadásában megjelent Román–magyar közigazgatási  szótár párjaként 2004-ben jelent meg a Magyar-román közigazgatási szótár (szerk. Benő Attila és mtsai). Mindkét szótár tágan értelmezi a közigazgatás nyelvezetét, mivel a gazdasági és a jogi szaknyelvvel összefonódik, és a közszói adatok mellett jelentős számban tulajdonneveket (romániai intézményneveket) is tartalmaz.

Szintén az iroda szótári tevékenységének eredményeként 2008-ban megjelent kis példányszámú próbakiadványként a Román–magyar oktatásterminológiai szótár (szerk. Benő Attila és Sárosi Mardírosz Krisztina). A szótár oktatási és pedagógiai terminusok mellett intézményneveket és kétnyelvű oktatási szakjegyzékeket is közöl. Megemlítendő, hogy a szótár anyagába beépült valamennyi romániai magyar iskola román és magyar neve.

Új szótári műfajt kíván meghonosítani a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetben készülő Román–magyar kulturális szótár. A kulturális szótár abban különbözik a szokványos kétnyelvű szótártól, hogy nem annyira nyelvi ismereteket, mint inkább kulturális elemeket kíván röviden, tömören ismertetni a forrásnyelvi kultúrát kellően nem ismerő olvasó számára.  A lexikonjellegűnek tervezett szótári munka a román kultúra legfontosabb elemeit mutatja be. Kiterjed az elit és a népi kultúra legfontosabb területeire: tudomány, művészet, irodalom, népköltészet, népi hiedelem, tárgyi kultúra, népi vallásosság. A szótár szerkesztésekor figyelembe vettük az eddigiekben megjelent kulturális szótárakat (Angol–magyar kulturális szótár, Német–magyar kulturális szótár). A Barth István által szerkesztett szótárak jellemzői, hogy a kultúrát a lehető legtágabban értelmezik, és ugyanakkor mégis reprezentatív neveket, fogalmakat vesznek számba egy-egy etnikai közösség kultúrájának megragadása céljából. Ezt a mintát követi a Román–magyar kulturális szótár szerkesztése is.  Jeles és szimbolikus értékűnek tekinthető román történelmi személyiségek, tudósok, filozófusok, írok, művészek szerepelnek a szótárban. Korlátozottabb mennyiségben olyan földrajzi és településnevek is bemutatásra kerülnek, amelyek történelmi szimbólumokká váltak a román hivatalos történetírásban, vagy pedig földrajzi-turisztikai jelentőségűek. Néhány példa ezek közül:

BOBÂLNA: Bábolna.  Szamos menti történelmi település, amely a feudális elnyomás következtében kitört parasztlázadásról közismert. E feudális ellenes mozgalom eredménye volt a szabadköltözködés jogának megszerzése és a hűbérúri járadék csökkentése.

BÂLEA: Románia legnagyobb kiterjedésű (0,46 km2) gleccsertava, amely a Fogarasi-havasokban, 2034 m magasban fekszik, turisztikai látványosságáról híres.

BĂRĂGAN: a Román-mezőségnek a Mostişte, a Duna és a Buzău folyók völgye közé eső területének neve, amelynek legfőbb jellemzője talajának magas nedvességtartalma, sztyeppére jellemző hőmérséklete, és olyan talajtípusa, amely gabonafélék, napraforgó, dohány stb. termesztésére alkalmas. Az ország „magtárának” is szokták nevezni.

A népi tudás alkotóelemeinek (kultúraspecifikus alapfogalmak, hiedelmek, szokások) jelzésértékű leírása elengedhetetlen tartozéka a kulturális szótáraknak. Állatokhoz, növényekhez, meteorológiai jelenségekhez fűződő hiedelmek épp olyan fontosak ilyen szempontból, mint a népi orvoslás vagy a népi vallásosság jellegzetességeinek ismertetése. Ebből a témakörből idézünk mutatványként két szócikket:

BABA DOCHIA [e: bábá dokiá]:  Március első hét vagy kilenc napját a bábák /vénasszonyok/ napjainak nevezik, meteorológiai szempontból ezek lehetnek kedvezőek vagy rosszak. Dochia a tavasz bábája, és az emberek türelmetlenségének a megtestesítője, amellyel a tavaszt várják. A néphit szerint Dochia elküldte menyét február végén szamócát szedni, és természetfölötti erők beavatkozása révén sikerült is neki szamócát találni. Amikor Dochia meglátta a szamócát, azt hitte, eljött a tavasz, kilenc ruhát magára véve elindult nyájával a hegyekbe. Mivel az idő felmelegedett, és esni kezdett, ruhái megnehezedtek, ezért elhagyta őket. A meleg idő után azonban fagy jött, s mivel Dochianak nem voltak már meleg ruhái, megfagyott nyájával együtt. A néphit szerint ma is láthatók jégszobrok formájában a Kárpátok bizonyos helyein.

BUSUIOC [e: buszujok]: bazsalikom. Illatos virág, amelynek a néphagyományban mágikus funkciót tulajdonítanak, így például az újszülöttek fürdővizébe bazsalikomot tesznek, hogy úgy szeressék őket, akár ezt a szép virágot; a lányok mellükre vagy hajukba tűzve hordják, hogy szerencsét hozzon a szerelemben; Vízkereszt napján párna alá téve megtudhatják a fiatalok, ki lesz jövendőbelijük; a menyasszony koszorúját is bazsalikomból fonják, a fiatal házasok párnájába is ezt teszik, hogy boldog házasságot hozzon.

Az Intézet szolgáltató jellegű tevékenységének legújabb területe mintegy száz romániai hivatalos nyomtatvány magyar fordításának nyelvi ellenőrzése. Több oka, akadálya van annak, hogy még önkormányzati szinten is nehézségekbe ütközik a magyar nyelv használata, noha ezt a jelenlegi törvények lehetővé teszik. Már a kétnyelvű közigazgatási szótárak szerkesztésével is az volt a cél, hogy segítsük, bátorítsuk a magyar szakterminológia megismerését, használatát. A magyar nyelvű nyomtatványok szükségességét is többen felvetették, most azonban a kormány kolozsvári Kisebbségkutató Intézete rendelte meg a fordításokat, és kérte fel az Intézetet a nyelvi, terminológiai ellenőrzésre. Az elkészült nyomtatványok megtalálhatók a Kisebbségkutató Intézet honlapján: http://ispmn.gov.ro, és 50 CD is elkészült. A két Intézet együttműködése várhatóan folyamatos lesz más témákban is.

Ami a rendezvényeket illeti: a legfontosabb, hogy a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet volt a házigazdája 2004-ben a 13. Élőnyelvi Konferenciának.

2004. októberében létre jött egy együttműködési megállapodás a budapesti Magyar Iskola (Hungarian Language School) és a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet között a magyart idegen nyelvként oktatói tananyag romániai adaptációjára azok számára, akik a magyart idegen nyelvként szeretnék tanulni, valamint azoknak, akik nyelvcserén mentek át, és újra szeretnék a tanulni a magyart nem hivatalos, civil szervezetek által indított tanfolyamokon. A megállapodás egyéves együttműködésre vonatkozott, és az Intézet munkatársai teljesítették a 2005-ös évre vállalt feladatokat: a tananyag fordítását és adaptációját.

2005-ben szintén a SZTANYI volt a házigazdája a 3. illyefalvi nyári szemináriumnak, amelyen a hálózat munkatársai vettek részt. A program négy nagyobb témakör szerint szerveződött: 1. lexikográfiai munkálatok, 2. határon túli kisebbségi magyar nyelvváltozatok kutatása, 3.   korpusznyelvészeti munkálatok, 4. doktoranduszok kutatás-beszámolóinak megvitatása.

Ugyancsak 2005-ben műhelybeszélgetést szerveztünk a romániai Hivatalos Közlöny magyar fordítóival és szerkesztőivel a nyelvhasználati, fordítási problémákról és ezek lehetséges megoldásáról. 

A 2006-os év az Intézet névadójának, Szabó T. Attila emlékének szentelt centenáriumi emlékév volt, és így mindjárt az év elején, január 12-én, a tudós születésnapján, rá emlékeztünk. Sírjának megkoszorúzását követően emlékkonferenciára és a Szótörténeti Tár legújabb kötetének bemutatására került sor az Erdélyi Múzeum Egyesület Jókai utcai székházában, ahol a könyvtárnak otthont adó teremben emlékplakettet adtak.

2006. szeptember 14-16 között Temesváron volt szórványkonferencia, a SZTANYI részéről ezen Péntek János, Benő Attila és Sárosi-Mardírosz Krisztina vett részt. Mindhárman előadást is tartottak nyelvi jogok és az okatatáspolitika témájában.

A 2003-ban A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai címmel indított sorozat első kötetét (Péntek János – Benő Attila: Nyelvi kapcsolatok, nyelvi dominanciák az erdélyi régióban) követően 2005-ben megjelent Péntek János és Benő Attila szerkesztésében a Nyelvi jogi környezet és nyelvhasználat című tanulmánykötet, majd 2006-ban Nyelvi közösségek és nyelvi jogok címen a Kolozsváron megrendezett 13. Élőnyelvi Konferencia előadásait tartalmazó kötet (szerk. Benő Attila és Szilágyi N. Sándor), 2007-ben a sorozat 4. darabja, két kötetben Nyelvek és nyelvváltozatok címmel Benő Attila, Fazakas Emese és Szilágyi N. Sándor szerkesztésében (Péntek Jánost 65. születésnapján köszöntő kiadvány). Megjelenés előtt áll a sorozat 5. darabja, amelynek címe: Oktatás: nyelvek határán.

A Gramma arról számol be, hogy az adott régióra vonatkozó munkálatok is nagyrészt összefüggenek a közös hálózati munkával, és a Gramma hosszú távú kutatási tervébe illeszkednek. Főbb kutatási programjaik:

A) A határon túli magyar szókincs sajátosságai, lexikológiai és lexikográfiai munkálatok

a) A határon túli szójegyzék fejlesztése és bővítése (a Termini-hálózat keretében);

b) korpuszépítési program;

c) magyar nyelvű oktatás Szlovákiában;

d) nyelvi tervezés és nyelvi problémakezelés;

e) egyéb szociolingvisztikai és kontaktológiai viszgálatok.

A lexikológiai-lexikográfiai kutatások egy része a Termini-programhoz kapcsolódik. A ht-listában egyelőre még nem szerepelnek jelentésbeli kölcsönszavak, a Kárpát-medencei Magyar Nyelvi Korpusz révén azonban lehetővé vált egy-egy szinonimasoron belül az egyes szinonimák megterheltségének vizsgálata is. Kisebbségi helyzetben ugyanis megfigyelhető, hogy a többségi nyelv hatására a szinonimasor egy tagjának az előfordulási gyakorisága megnő, egyúttal a speciálisabb jelentésű, a többségi nyelvben egyértelmű szótári megfelelővel nem rendelkező szó gyakorisága pedig csökken. A Terminitől független szlovák–magyar lexikográfiai munkálatok az Iroda nyelvtervezési-nyelvi menedzselési tevékenységéhez kapcsolódnak. A szakszójegyzékek összeállításával a cél a változatosság csökkentése (az ad hoc fordítások kiküszöbölése), a normahiány megszüntetése és a kodifikált elemek terjesztése. Így például a munkatársak folyamatosan bővítik a jogi-közigazgatási szójegyzéket, egységes szlovák–magyar intézménynévjegyzéket és földrajzinév-jegyzéket készítettek (szerző: Szabómihály Gizella).

A korpuszépítési program keretében tovább bővítik a szlovákiai magyar írott nyelvi korpuszt, elsősorban olyan típusú szövegekkel, amelyek az eredeti projekt során elkészült anyagban alulreprezentáltak voltak (pl. regionális sajtó, hivatalos szövegek, személyes közlés). Pintér Tibor az ún. ht-adatbázisban szereplő szavak lemmatizálását is elvégezte, ezáltal a keresőprogram már felismeri őket, vagyis a korpuszon belül a sajátos szlovákiai szavak (kölcsönszavak) előfordulása is vizsgálható.

Kárpát-medencei Magyar Nyelvi Korpusz munkálataihoz kapcsolódva sor került jelentős mennyiségű beszélt szöveg gyűjtésére. Ez a munka Lanstyák István vezetésével folyik. 2003 és 2008 között összesen 268 db felvétel készült; ezek hossza változó, 30 percestől egészen 90 percesig terjed, de átlagban egy felvétel a korábbi években mintegy 40–45 perces volt, az elmúlt két-három évben inkább 60 perc. Minden felvételről készült lejegyzés, egy Lanstyák István által összeállított lejegyzési útmutató alapján. Ezek az átiratok 20–30 percnyi diskurzusrészletet tartalmaznak.

Az adatközlők Szlovákiában élő emberek, akik valamilyen mértékben tudnak magyarul. Legnagyobb részük magyar anyanyelvű és nemzetiségű, de vannak köztük ambivalens vagy szlovák anyanyelvű, ill. szlovák nemzetiségű beszélők is. A cél az volt, hogy a legszélesebb spektrumát gyűjtsék össze a beszélőknek – a szlovák vagy ambivalens anyanyelvű, a magyar nyelvközösség szempontjából “marginális”-nak nevezhető beszélőktől kezdve egészen a skála másik végpontjáig, a magyarországi születésű, de Szlovákiába áttelepült beszélőig.

A főként a Comenius Egyetem magyar szakos hallgatói által gyűjtött anyag már most nagyon sokrétű, ugyanis a “standard” szlovákiai magyar beszélőkön kívül van számos felvétel nyelvvesztőktől, már szlovákdomináns kétnyelvű beszélőktől és olyanoktól is, akik a magyar nyelvet később sajátították el. A felvételek folyamatosan lejegyzésre is kerülnek, s a Lanstyák István által készített lejegyzési útmutató lehetővé teszi a szövegek sokszempontú elemzését. A Tanulmányok a kétnyelvűségről című kiadványsorozatukban (a 4. kötet 2008-ban jelent meg, az 5. pedig j009-ben) rendszeresíteni szeretnék az ilyen, tartalmi szempontból is érdekesebb szövegek közlését.

A nyelvi tervezés és nyelvi problémakezelés program keretében folynak elméleti kutatások, így pl. nyelvpolitikai és nyelvi jogi kérdések (Szabómihály Gizella), a nyelvalakítás (nyelvművelés, nyelvtervezés, nyelvmenedzselés) elméleti kérdései (Lanstyák István), szaknyelvi tervezés kisebbségi helyzetben (Misad Katalin, Szabómihály Gizella). Az utóbbi két évben külön kérdésként merült fel a határon túli magyar helynevek többszörös standardizálásából eredő problémák megoldása, ebből a témakörből is több tanulmány született (Szabómihály Gizella), és egyeztettek a magyar tárcaközi földrajzinév-bizottsággal is. Emellett azonban fontos az iroda gyakorlati tevékenysége is: a nyelvi közönségszolgálat működtetése, a szakértői tevékenység és szakfordítások készítése. A nyelvi közönségszolgálathoz évente mintegy százszor fordulnak különböző kérdésekkel érdeklődők, főleg fordítók és újságírók, de laikusok is. A munkatársak szakértői tevékenységet is folytatnak különböző magyar szervezetek részére (pl. Magyar Koalíció Pártja, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Csemadok stb.). A Szlovák Oktatási Minisztérium felkérésére Szabómihály Gizella a magyar iskolákban használatos új nyomtatványokat fordítja, és egyéb tanácsadói tevékenységet is végez (pl. tantárgyak megnevezése, iskolanevek). Az iroda munkatársai természetesen tovább folytatják a szociolingvisztikai és kontaktológiai kutatásaikat, ennek kapcsán külön meg kell említeni a dél-szlovákiai romák nyelvhasználatával foglalkozó kutatásokat (Menyhárt József, Pintér Tibor), valamint Menyhárt Józsefnek a szlovákiai egyházak nyelvpolitikáját és gyakorlatát bemutató írásait.             

A fentiekből is kitűnik, hogy a Gramma Szlovákián belül elsősorban a magyar jellegű szervezetekkel, intézményekkel tart fenn szorosabb kapcsolatot. Szakmai szempontból a Fórum Társadalomtudományi Intézettel és a Mercurius kutatócsoporttal fenntartott kapcsolataik a legjelentősebbek (az utóbbinak egyénileg is tagjai). Megemlíthető még, hogy a Szlovákiai Magyar Múzeum állandó kiállításához 2008-ban a szlovákiai magyar nyelvjárásokból készítettek válogatást (a Comenius Egyetem hallgatói által az 1970–80-as években gyűjtött hangfelvételek digitalizált változatából).

Mindezen túl fontosnak tartják a szlovák és a cseh szakemberekkel való együttműködést is: az V. Gramma Nyelvészeti Napokon a Szlovák Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársaival a nyelvi norma kérdését vitatták meg, a nyelvi menedzselés témakörben pedig a prágai Károly Egyetemen dolgozó kollégákkal működnek együtt (pl. a 2006-os szociolingvisztikai műhelytalálkozót ennek a témának szentelték, de további közös tanácskozásokat és közös publikációkat is terveznek). A szlovákiai magyar kisebbség nyelvi jogi helyzetével kapcsolatos témában a Szlovák Tudományos Akadémia kassai Társadalomtudományi Kutatóintézetével is kapcsolatot tartanak (konferenciarészvétel).

Rendezvények: Ez év kivételével (mivel az Élőnyelvi Konferenciát a Gramma szervezte) minden év novemberében Párkányban kerül sor a Gramma Nyelvészeti Napokra (eddig öt alkalommal), az MTA Nyelvtudományi Intézetével közös rendezvény a már említett alkalmazott nyelvészeti műhelytalálkozó, különböző szociolingvisztikai (nyelvtervezési, nyelvi menedzselési) témákkal foglalkoznak a szociolingvisztikai műhelytalálkozókon.

Publikációk: a Gramma munkatársai egy-egy évben mintegy 30–35 tanulmányt és szakcikket, recenziókat, valamint szintén kb. 40 ismeretterjesztő írást publikálnak. A publikációs jegyzék megtalálható a honlapon, illetve az éves jelentésekben (amelyek szintén elérhetők honlapunkon).

Kiadványok: Kiadványaikban mind hazai, mind külföldi szerzőktől jelentetnek meg írásokat, így pl. a Termini-hálózatban dolgozó kollégáktól is rendszeresen kérnek és kapnak írásokat. Az alábbi jegyzékben a munkatársaink által írt és szerkesztett, a Gramma kutatási tervébe illeszkedő kiadványok szerepelnek.

Lanstyák István–Menyhárt József szerk. Tanulmányok a kétnyelvűségről III. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó 2005. 298 p.

Lanstyák István–Vančoné Kremmer Ildikó szerk. Nyelvészetről – változatosan. Segédkönyv egyetemisták és a nyelvészet iránt érdeklődők számára. Dunaszerdahely: Gramma Nyelvi Iroda 2005. 301 p.

Lanstyák István. Nyelvből nyelvbe. Tanulmányok a szókölcsönzésről, kódváltásról és fordításról. Po­zsony: Kalligram Könyvkiadó.. Oldalszám: 296.

Domonkosi Ágnes–Lanstyák István–Posgay Ildikó szerk., Műhelytanul­má­nyok a nyelvművelésről. Dunaszerdahely–Budapest: Gram­ma Nyelvi Iroda–Tinta Könyvkiadó, 2007. 297 p.

Szabómihály Gizella: Üzleti levelezés. Komárom: SZAK. 2008. 119 p.

Szabómihály Gizella: Munkaügyi ismeretek. Komárom: SZAK. 2008. 100 p.

A Hodinka Antal Intézet saját kutatási programja alapján az alábbi témákban folytak és folynak kutatások: nyelvpolitika és nyelvtervezés, nyelvszociológia és színtérvizsgálat, nyelvi kontaktológia, kétnyelvűség-kutatás. Az intézet állandó főállású fiatal kutatóinak egyéni programjai:

1. Márku Anita: A kódválasztás és kódváltás mint kommunikációs stratégia a kárpátaljai magyarok körében. Kétnyelvű környezetben ismert jelenség a kódváltás, vagyis, hogy a beszélők egy-egy interperszonális kommunikációs szituáción vagy akár egyetlen mondaton belül nyelvet, nyelvváltozatot váltanak. A kárpátaljai magyar főiskolások és egyetemisták körében végzett kérdőíves felmérés (N=116) segítségével képet kapunk a fiatalok kódválasztását befolyásoló tényezőkről, nyelvtudásuk szintjéről. A kétnyelvűségi szakirodalomban a kódváltást úgy említik, mint a(z) (etnikai)csoportszerepek meghatározó eszközét. Kárpátalján eddig más kutatások alkalmával foglalkoztak a kárpátaljai magyarok kódválasztási, kódváltási szokásaival, de csak olyan beszélgetési szituációkat vizsgáltak, amikor „kárpátaljai magyar beszél kárpátaljai magyarral”. A kódváltások előfordulási gyakoriságának felméréséhez Kárpátalján, valamint ahhoz, hogy teljesebb képet kapjanak a kódváltási szokások okairól, további kutatások szükségesek.

További kutatási célok, feladatok: 2008-ban a már meglévő lejegyzett mélyinterjúk tartalomelemzése alapján részletesebb kép alakul ki a „kárpátaljai magyar beszél kárpátaljai magyarral” szituációban előforduló nyelvváltási szokásokról. Folytatják a hanganyagok gyűjtését, hogy képet kaphassanak arról, hogyan működnek a beszélgetési stratégiák más szituációkban, például, ha egy ukrán/orosz egy/kétnyelvű társalog egy kárpátaljai magyardomináns kétnyelvűvel.

2. Karmacsi Zoltán: Stratégiák az etnikailag vegyes házasságokban nevelkedő gyermekek nyelvhasználatában. A kutatás célja, hogy feltárja a kárpátaljai etnikailag (szláv-magyar, magyar-szláv) vegyes házasságokban élő 3-6 éves gyermekek nyelvhasználati stratégiáit. „Feltételezzük, hogy a gyermekek összetettebb kommunikációs stratégiákat alkalmaznak, mint az etnikailag homogén családban felnövekvők; az etnikailag vegyes házasságban nevelkedő gyermekek nyelvhasználatában a szókölcsönzésen túl más kétnyelvűségi jellemzők is jelen vannak, mint például a kódváltás, míg az etnikailag homogén családokban nevelkedő gyermek beszédében legfeljebb csak a szókölcsönzés esete figyelhető meg; az etnikailag vegyes házasságokban felnövekvő gyermek szókincsében az életkornak megfelelő fogalmi ismeret mindkét nyelven megtalálható, s ezek a mindennapi nyelvhasználatban előhívhatók; az életkornak megfelelő fogalmi ismeretek előhívását befolyásolják a beszédpartnerek, a beszédtéma és az esemény, történés átélésének nyelve.”

3. Hires-László Kornélia: A nemzeti és lokális identitás faktorai az ezredfordulón a kárpátaljai magyar közösségben. A kárpátaljai magyar közösség 1918 óta kisebbségben él. Ez a tény nyilván hatással van nemzeti és lokális identitására is. “A kutatás során arra teszünk kísérletet, hogy egyrészt empirikus, kérdőíves vizsgálatok adatai alapján, másrészt mélyinterjúk segítségével feltérképezzük: mely elemekből tevődik össze a kárpátaljai magyar nemzetrész nemzeti és lokális identitása; ebben milyen szerepet töltenek be az egyes tényezők (pl. a nemzeti azonosságtudatban mi a közös nyelv, a vérségi kötelék, az állampolgársági hovatartozás stb. szerepe, ill. hogyan, milyen elemek révén jelenik meg a helyi közösséghez tartozás az identitásban).”

4. Molnár D. István: A migrációs tendenciák alakulása Kárpátalján a két világháború között. A kutatási téma fontosságát jelzi, hogy Kárpátalja migrációs mutatóinak ezen időszakra történő elemzéséről viszonylag kevés publikáció áll rendelkezésre. A téma feltárása elősegíti az adott időszak népességszám változásának megértését. 2008-ban a két világháború között történt népvándorlások elemzésére kerül sor, mely kellő kiindulópontot jelenthet a Kárpátalján napjainkra kialakult nemzetiségi összetétel magyarázatához.

Kiadványok:

Beregszászi Anikó – Csernicskó István – Orosz Ildikó 2001. Nyelv, oktatás, politika. Ungvár: PoliPrint.

Csernicskó István szerk. 2003. A mi szavunk járása. Bevezetés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatba. Ungvár: PoliPrint

Beregszászi Anikó és Csernicskó István szerk. 2004. Tanulmányok a kárpátaljai magyar nyelvhasználatról. Ungvár: PoliPrint.

Beregszászi Anikó és Csernicskó István 2004. …itt mennyit ér a szó? Írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról. Ungvár: PoliPrint.

Beregszászi Anikó – Papp Richárd szerk. 2005. Kárpátalja. Társadalomtudományi tanulmányok. Budapest–Beregszász: MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola.

Beregszászi Anikó – Csernicskó István 2006. A kárpátaljai magyar nyelvhasználat társadalmi rétegződése. Ungvár: PoliPrint.

Karmacsi Zoltán 2007. Kétnyelvűség és nyelvelsajátítás. Rákóczi-füzetek 25. Ungvár: PoliPrint.

Csernicskó István és Márku Anita szerk. 2007. „Hiába repülsz te akárhová…” Segédkönyv a  kárpátaljai magyar nyelvjárások tanulmányozásához. Ungvár: PoliPrint.

Márku Anita 2008. Érvényes történetek. Nyelvválasztási és kódváltási kommunikációs stratégiák a kárpátaljai magyar fiatalok körében. Ungvár: PoliPrint.

Az Intézet munkatársai részt vettek továbbá egy magyar–ukrán és ukrán–magyar iskolai kisszótár előkészítési munkálataiban is: Kótyuk István (főszerk.) 2007. Magyar–ukrán kisszótár. Ungvár-Beregszász: PoliPrint-KMF.; Bárány Erzsébet, Dzsanda Galina, Kótyuk István, Libák Natália, Margitics Katalin, Csernicskó István (szerk.) 2008. Ukrán–magyar kisszótár. Ungvár-Beregszász: PoliPrint-KMF.

Szlovéniában Kolláth Anna elvégezte a muravidéki magyar kontaktusváltozat szakszerű leírását, és önálló kötetben jelentette meg:  Magyarul a Muravidéken. Zora 39. Maribor: Slavistično društvo. 2005. 284 l. Szintén 2005-ben a Maribori Szlavisztikai Társaság konferenciáján, meghívásra bemutatta a határtalanítással kapcsolatos munkálatokat (előadása nyomtatásban is megjelent). Több tanulmányt publikál a muravidéki kétnyelvű oktatással kapcsolatos kutatásaiból Budapesten, Bécsben, Szombathelyen, Temesváron.

 Szintén folytatja a muravidéki kontaktusnyelvjárási változatok kutatását, részt vesz a szombathelyi dialektológiai szimpozionokon, legutóbb 2007 augusztusában.

 Muravidéki munkatársunk 2007 tavaszán kezdte el a muravidéki ht szavak gyakorisági vizsgálatát egy 100 mondatos kérdőívvel. A munkát folytatja, eddig 100 adatközlő „kitöltött” kérdőívének feldolgozását végezte el, publikálta is az első eredményeit. A párkányi 15. Élőnyelvi Konferencián is ebben a témában tartott előadást.

Saját nyelvi iroda hiányában végez nyelvi ismeretterjesztést “egyszerűen a tanszéken, akár telefonon vagy ímélben is. Folyamatosan részt vesz az érettségi feladatlapok, az általános- és középiskolás tankönyvek magyar fordításának lektorálásában. 2008 szeptemberétől elnöke a magyar nyelv és irodalom általános és szakérettségi tantárgyi bizottságának. A bizottság feladata az írásbeli feladatlapok összeállítása egy „feladatlapbank” létrehozásával, illetve a szóbeli témakörök meghatározása, a tételsor kialakítása stb.

A tankönyvfordítások „apropójából” elkészült egy kérdőív, amely a kétnyelvű tankönyvek szükségességéről, hasznáról, előnyeiről, esetleges hátrányairól, fogadtatásáról kérdezi az abszolút illetékeseket, a kétnyelvű középiskolásokat. A vizsgálatban 157 diák vett részt, az adatok feldolgozása hamarosan teljesen kész. Az első beszámolót ennek eredményeiről a 2008. szeptemberi budapesti Alkalmazott Nyelvészeti Műhelytalálkozón tartotta.

Szoták Szilvia 2007-ig az őrvidéki kisrégió kutatójaként egyénileg vett részt a közös hálózati kutatásokban, a határtalanítási programban, adataival hozzájárult az Osiris Helyesírás és Idegen szavak szótára, valamint a Tinta Kiadó Értelmező szótár+ lexikális korpuszának bővítéséhez. Részt vett a VII. Békéscsabai Nemzetközi Nemzetiségkutató Konferencián. Bakó Boglárkával szerkesztője a 2005-ben megjelent Magyarlakta kistérségek és kisebbségi identitások a Kárpát-medencében című kötetnek (Gondolat Kiadó – MTA Etnikai–Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Budapest).