Intézményi, személyi változások PDF Nyomtatás E-mail

Az első kézenfekvő kérdés az: melyek a legfontosabb intézményi, személyi változások az elmúlt négy évben?

Általánosan az mondható el, hogy folytatódott az intézményesülés, intenzívvé vált a hálózattá szerveződés és a hálózati tevékenység. Ez több újdonsággal járt a kisebb régiókban, kevesebbel a nagyobbakban. Három kisrégiót, a horvátországit, a szlovéniait és az ausztriait korábban egyéni kutatóhelyek képviseltek a közös programokban. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy-egy, az adott régióban élő vagy ott kutató kolléga próbált lépést tartani a nagyobb kutatóállomások által ellátott, lokális szinten is megvalósítható feladatokkal, így segítségükkel a közös kutatásokból egyetlen határon túli régió sem maradt ki. A náluk bekövetkezett változásról Szoták Szilvia a következőket írja: „Hogy mindhárom kisrégió mögött legyen intézményes háttér, 2007. szeptember 3–4-én, a kutatóállomások őszi debreceni megbeszélésén bejelentettük egy burgenlandi (őrvidéki) székhelyű nyelvi intézet létrehozásának tervezetét. Ezt követően pár hónapos intenzív előkészület után jutottunk el oda, hogy intézetünk megnyitásával a nyilvánosság elé lépjünk. 2007. november 23-án az alsóőri (Unterwart/Ausztria) Öreg Iskolában mutatkoztunk be a helyi közösségnek és a széles nyilvánosságnak. A megalakult Imre Samu Nyelvi Intézet a Magyar Média- és Információs Központ (Ungarisches Medien- und Informationszentrum) belső szervezeti egysége, ezen intézet nyelvtudományi bizottságaként látja el feladatát. (További információ: www.isnyi.org). A tudományos munkát a Muravidéken Kolláth Anna régiós alelnök, a Maribori Egyetem Magyar Tanszékének vezetője, Horvátországban ®agar-Szentesi Orsolya régiós alelnök, Ausztriában Szoták Szilvia, az intézet elnöke irányítja. Ez utóbbi régió régiós alelnöke, Kelemen László, aki informatikai-gazdasági képzettségével, kapcsolatrendszerével és nagy tapasztalatával járul hozzá a kutatómunka sikerességéhez. Interregionális központként az ISNYI nemcsak az egyes autonóm régiók kutatásait ösztönzi és támogatja, hanem a nyelvi irodák hálózatával közös, határokon átnyúló munkálatok elvégzésében is részt vesz, valamint feladatának tekinti közös európai célkitűzések megvalósítását is. Az intézetben folyó tudományos munkával szeretnénk felhívni a figyelmet a kultúrák és nyelvek integratív erejére, a nyelvi sokszínűség ápolására és megőrzésére; arra az értékre, amely szerves részét képezi a térség kulturális örökségének. A nyelv, az identitás megőrzése a térség lakóinak együttes felelőssége. Emellett célunk az, hogy az intézet mindhárom kisrégióban beépüljön munkájával a helyi közösségek életébe, és tanácsaival segítse a kétnyelvű oktatást. Célunk emellett az élőnyelvi dokumentálás, s nem utolsósorban a helyi érdeklődők bevonása a tudományos munkába.” Az őrvidéki régió csapatát Pathy Lívia, a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium tanára; Zsótér Irisz, a Bécsi Tudományegyetem Filozófiai Doktori Iskolájának hallgatója; Horvát Evelin, a Bécsi Tudományegyetem Transzkulturális Kommunikáció szakos egyetemi hallgatója; valamint Dowas Katalin óvónő, Wallner Margit tanárnő alkotják. Az intézetnek egyetlen állandó munkatársa sincs.

Az Intézet 2008. szeptember 13-án tartotta második rendezvényét az ausztriai Alsóőrben „Őrvidéki magyarokról őrvidéki magyaroknak“ címmel.  Az előadások a társadalomtudomány különböző területeit érintették, de az intézet profiljából adódóan a nyelvtudományi előadások voltak túlsúlyban. Az előadók között voltak magyarországi, romániai, szlovéniai és ausztriai kutatók. Ez utóbbiak az őrvidéki magyarok értelmiségi csoportját képviselték. A szeptemberi rendezvény – ahogy a címből is kitűnik – a helyi magyaroknak szólt elsősorban. Legfontosabb a tudomány hasznosítása, a tudás közzététele volt, azaz a szűk szakma mellett ahhoz a közösséghez eljuttatni a terepmunka tapasztalatait, amely ebben közvetlenül érintett. Ezt a törekvést igyekszik az intézet jövőbeni tevékenységében is megmutatni. Különösen fontos ez egy olyan közösség életében, ahol a nyelvcsere lezárulóban van, azaz az élet legtöbb területén a magyar nyelvet a német nyelv váltja/váltotta fel.

A szlovéniai kutatóhely Kolláth Anna beszámolója szerint beépült ugyan az Imre Samu Nyelvi Intézetbe, de természetesen továbbra is elsősorban a Maribori Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékéhez kötődik. Nem csupán szakmai háttér a tanszék, hanem 2007 novemberéig szinte egyedüli működési kerete is volt egyben. Mint írja: “a kisrégiós nyelvi helyzet ismeretében kiemelendőnek tartjuk azt a célt, hogy rendezvényeink egy része a konkrét nyelvhasználók nagyközönségének is szóljon, hogy a sokszor „túlkutatott” kisközösségek pontos tájékoztatást kaphassanak az ott (velük és „rajtuk”) végzett kutatások eredményeiről, gyakorlati hasznáról.” A muravidéki „csapat” egyelőre két főből áll, kiegészült Gasparics Judittal (II. éves az ELTE szociolingvisztika doktori iskolájában).

A Hodinka Antal Intézet a beregszászi székhelyű II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kereteiben és épületében működik a Magyar Tudományos Akadémia és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola támogatásával. Az intézet nevét Hodinka Antalról (Ladomér, 1864Bp., 1946) kapta, aki az MTA rendes tagja volt, történész, nyelvész, a Pécsi Tudományegyetem első rektora, egyetemi tanár Pécsett és Pozsonyban. Csernicskó Istvánnak, az Intézet vezetőjének beszámolója szerint az intézetben négy fiatal kutató dolgozik állandó munkatársként (Hires-László Kornélia, Karmacsi Zoltán, Márku Anita és Molnár D. István). Mellettük több nyelvész és társadalomkutató különböző kutatási programok révén kötődik az intézethez.

Az intézet tevékenysége elsősorban a következő területekre terjed ki: a) a kárpátaljai magyar nyelvhasználat tudományos (legfőképpen szociolingvisztikai) vizsgálata; b) írott és beszélt nyelvi adatbázisok építése, archiválása, elemzése; c) a helyi magyar nyelvhasználat nyelvtervezési problémáinak áttekintése, javaslatok megfogalmazása; d) oktatás, továbbképzés; e) kutatásszervezés; f) a tudományos utánpótlás nevelése, segítése; g) a nyelvészetiek mellett társadalomtudományi kutatási programok segítése, támogatása.

A dunaszerdahelyi székhelyű Gramma Nyelvi Iroda továbbra is egyesületi formában működik főállású munkatársak nélkül. Az egyesületi tagok és az iroda beltagjai – hét személy – szinte valamennyien egyetemi, főiskolai oktatók (ráadásul különböző intézményekben), a Gramma tevékenységébe egy-egy program keretében, elsősorban az MTA HTMÖT által meghirdetett intézményi és egyéni pályázatok függvényében tudnak bekapcsolódni. A pályázati támogatások rövid időtartama, szűkülő kerete és esetlegessége lehetetlenné teszi főállású munkatársak foglalkoztatását, fiatal kutatók bevonását a munkába. Mindez gátolja az intézményesülést, és nagyobb szabású, több évig tartó kutatások megvalósítását. A Gramma annyival előnyösebb helyzetben van a többi kutatóállomásnál, hogy 2007-ben bekerült a Miniszterelnöki Hivatal által támogatott nemzeti intézmények közé, így három éven át jelentős (évente 5 millió forint) pályázati támogatásban részesül.

A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet (kolozsvári és sepsiszentgyörgyi székhellyel) intézményileg az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségéhez kapcsolódik, szakmailag sok tekintetben a kolozsvári egyetemi tanszékhez, infrastruktúrában korábban az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez, újabban a Kolozsvári Akadémiai Bizottsághoz. Ez a sokszoros kapcsolódás részben ellensúlyozza azt a bizonytalanságot, ami a kizárólagos pályázati hátterű működésből ered, de még így sem válik lehetővé főállású munkatárs alkalmazása, hosszú távú programok megvalósítása.

Intézményileg és a személyek tekintetében is a legnagyobb a bizonytalanság a Vajdaságban: az ottani szociolingvisztikai munkacsoport a Magyarságkutató Tudományos Társasághoz tartozik, tagjai részt vesznek a hálózati munkában, de továbbra is bizonytalan az intézményi szervezettség és működés.