Termini - magyar nyelvészeti kutatóállomások hálózata a Kárpát-medencében PDF Nyomtatás E-mail

A hálózat nem ok nélkül vált korunk tudomány-módszertani kulcsszavává, mint ahogy a tudományszervezésben is parancsoló szükségszerűséggé vált a hálózati együttműködés. Ez különösen azok számára nyilvánvaló, akik – mint a peremrégiók magyar nyelvészei – valóságos közös intézménybe nem tömörülhetnek, noha vizsgálati tárgyuk azonossága ezt föltétlenül indokolttá tenné. Ez a vizsgálati tárgy a külső régiók magyar nyelvhasználata, az a kisebbségi nyelvváltozat, amely helyzetében és anyagában ugyan régiónként is különbözik, jellegében és folyamataiban azonban nagyon sok hasonlóságot mutat. A kutatás maga még elképzelhető volna egymástól függetlenül is, ha csupán elméleti tanulságai lennének fontosak, mivel azonban ennél közvetlenebb cél az alkalmazás a magyar nyelvi tervezésben, semmiképpen nem rekedhet meg a részleges tervezésnél. A nyelv – noha változatosságában és változataiban él – fő változataiban és működésében egyetemesen van jelen a nyelvterület és a nyelvi közösség egészében. Emiatt a nyelvi tervezés is csak úgy válhat hatékonnyá, ha mindenütt azonos célokat követ. Ezzel a mindennapi munkában is folyamatosan együttműködő, kis (virtuális) intézményekből álló hálózattal ismerkedhet meg az, aki a világhálón a Termini Kutatóhálózatra keres rá, vagy a http://ht.nytud.hu honlapot kezdi el böngészni.

Azok között, akik azonos szakterületen dolgoznak, a személyes kapcsolat is létrejön. Ilyen személyes ismeretségre, kapcsolatokra épült a kezdeti együttműködés a 90-es években, a konferenciák és a kiadványok hoztak össze bennünket, majd közösen elvégzett kutatások. Intézményileg két központi kutatóintézet teremtette meg mindennek a keretét: az MTA Nyelvtudományi Intézete és Kisebbségkutató Intézete.

A szakmai munkával mindig velejáró, néha kiélezett viták ellenére a kapcsolatok egyre erősödtek, és ez a belső tendencia találkozott az Akadémiának a hasonló szándékú kezdeményezésével, hogy pályázati kereteiből magyar nyelvi kutatóállomásokat hozzon létre a kisebbségi régiókban. Ez 2001-ben történt meg a határon túli nagy lélekszámú régiókban. A kutatóállomások létrejöttéről, tevékenységük első négy évéről a Magyar Nyelv 2005/1-es (105–113) és 2005/3-as (371–377) számában jelent meg beszámoló, és már előtte, 2004-ben megjelent egy, a magyar nyelvi tervezéssel kapcsolatos közös állásfoglalásunk a Magyar Tudományban (2004/7). Akkor már folyamatos volt a hálózati kapcsolatok építése is: ezt a célt szolgálták nyári szemináriumaink az erdélyi Illyefalván 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben, és hasonló szerepet is betöltöttek a rendszeresen megtartott élőnyelvi konferenciák. Most az azóta eltelt újabb négy év, a „2. félidő” fejleményeit, eseményeit, eredményeit vesszük számba a magunk által megfogalmazott kérdések és az egyes intézményeket képviselő kollégáink válaszai alapján.

1. Az első kézenfekvő kérdés az: melyek a legfontosabb intézményi, személyi változások az elmúlt négy évben?

2. Hogyan alakultak a kapcsolatok az Akadémiával, az akadémiai és más jellegű szakmai műhelyekkel, testületekkel?

3. Melyek a hálózati munka közös témái (programok, elméleti, módszertani háttérmunkálatok; a határtalanítással kapcsolatos szótárak, korpuszok és publikációk)?

4. Az adott régióra vonatkozó munkálatok: kutatás, nyelvi tervezés, nyelvi tanácsadás, oktatáspolitikai, nyelvpolitikai háttérmunka stb. Együttműködés az adott régió intézményeivel. Rendezvények, publikációk.

5. Folyamatban lévő munkálatok. Elakadt munkálatok és további tervek.

Megjelent a Kisebbségkutatás című folyóiratban: 17, 2008/4: 699–722. Az egyes régiók beszámolóit Benő Attila, Csernicskó István, Kolláth Anna, Szabómihály Gizella és Szoták Szilvia készítette. Közreműködésüket ezúton is köszönöm.


Péntek János