A szóhatártalanítás története


1. A hőskor

A szóhatártalanítás első szakasza a Magyar értelmező kéziszótár 2., átdolgozott kiadásával kapcsolatos munkálatokhoz fűződik; ez tekinthető a szóhatártalanítás hőskorának.

Az, hogy a magukat közmagyarnak tekintő szótárak határon túli magyar szókészleti elemeket is tartalmazzanak, egyáltalán nem volt magától értetődő az 1990-es években (és sokak számára ma sem az); ezért érdemes röviden áttekinteni az előzményeket  is.

Az értelmező kéziszótár határtalanításával 1994 őszén Kontra Miklós kezdeményezésére a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének igazgatóhelyettese, Bakró-Nagy Marianne bízta meg a határon túli nagyrégiókban működő magyar nyelvészeket: Erdélyben Péntek Jánost és Szilágyi N. Sándort, Szlo­vá­kiában Lanstyák Istvánt, a Vajdaságban Ágoston Mihályt, a Kárpátalján pedig Csernicskó Istvánt.

Sajnos a Vajdaságban Ágoston Mihály ezt a feladatot végül nem vállalta, s mivel a zaklatottá vált esz­ten­dők­ben nem sikerült helyette más személyt találni, az értelmező kéziszótár 2. ki­adá­sában nincsenek vajdasági magyar szavak.

Elvek és gyakorlat

A munkálatok 1995 elején indultak, miután a szótár főszerkesztője, Pusztai Ferenc nyolc irányelvet dol­go­zott ki, melyek alapján a határon túli nyelvészeknek a szótárba javasolt szókészleti elemeket ki kellett volna választaniuk.

A nyolc irányelv közül végül csak hatnak sikerült érvényt szerezni, ugyanis a maradék kettő figyelembevételével pél­dául a magyar nyelv szlovákiai változataiból egyetlen szó vagy szó­kapcsolat sem ke­rül­hetett volna be az értelmező kéziszótárba, elsősorban azért, mert a 2. irányelv értelmében a szótárba bevett lexéma nem lehetett volna „kevert elem“ (közvetlen kölcsönszó, tü­kör­szó, tükörkifejezés, jelentésbeli köl­csön­szó), a 3. irányelv szerint pedig adatolható kellett volna legyen az igé­nyes pub­li­cisztikából, szakirodalomból, sőt a szépirodalomból is, méghozzá egynél több szer­zőtől.

A kezdeti purista megfontolások szerencsére később semmilyen szerepet nem játszottak a szóanyag összeállításában. Pusztai Ferenc a javasolt szavak elbírálásában messzemenően figyelembe vette a határon túli szakemberek véleményét; a szótárazás elutasítása - legalábbis a szlo­vá­kiai magyar szavak viszonylatában - egyetlen esetben sem történt purista megfon­to­lás­ból , hanem az a szótár egészének „logikájából” következett, legtöbbször a kö­vet­ke­ze­tes­ség szempontjai indokolták.

 

Háttérkutatások

 

       A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének az a döntése, hogy az értelmező kéziszótárba határon túli magyar szavakat is bevesznek, ösztönzőleg hatott a kontaktológiai kutatásokra. Szlo­vá­kiá­ban például két nagyobb szabású vizsgálat is végbement a magyar nyelv szlovákiai vál­to­za­tai­ban található szlovák eredetű kölcsönszavak jobb megismerésére.

 

A szótárazás menete

 

A kutatási eredmények alapján a megbízott munkatársak, betűrend szerint haladva, kidolgozták szócikkjavaslataikat, és azokat megküldték Pusztai Ferencnek, aki ezeket jóváhagyta, módosította vagy elutasította, és beépítette az értelmező kéziszótár szóanyagába (vagy önálló szócikként, vagy meglévő szócikkek részeként). Így állt össze 2003 elejére az erdélyi, a szlovákiai és a kárpátalji magyar szavak első jegyzéke. A szlovákiai jegyzéket lásd itt , a szótár szlovákiai magyar anyagának részletesebb bemutatásáról pedig itt lehet bővebben olvasni.

 

Az egyeztetés hiányának következményei

 

       A 2003 elejére elkészült erdélyi, szlovákiai és kárpátalji magyar szavak jegyzéke három önálló szójegyzék, ezek sajnálatos módon egymástól teljesen függetlenül jöttek létre, ugyanis az egyes régiókban dolgozó munkatársak nem ismerték egymás szójegyzékeit, így nem is történt köztük semmiféle egyeztetés. Ennek ellenére vannak a kéziszótárban „többrégiós” szavak, azok, amelyeket egynél több régióban javasoltak felvételre a munkatársak, egymástól függetlenül. A legtöbb közös szó azonban nem tartalmazza mindhárom régió felségjelzését, ami rendkívül megtévesztő, hiszen valamely régió felségjelzésének megléte azt implikálja, hogy a másik két ht régióban az illető szó nem használatos.

Az egyezetés hiánya a stílusminősítést is hátrányosan érinthette, hiszen nem lehetünk benne biztosak, hogy a három régióban a szakemberek vajon pontosan ugyanolyan kritériumok alapján minősítettek-e egy szót mondjuk bizalmas vagy közömbös stílusértékűnek. Ebből következően ugyanazon szó eltérő stílusminősítéssel való ellátása nem föltétlen jelent eltérő stílusértéket, jelentheti az azonos stílusérték eltérő megítélését is, s hasonlóképpen egy szó azonos stílusminősítéssel való ellátása két vagy három régióban nemcsak azonos stílusértéket jelenthet, hanem az eltérő stílusérték eltérő megítélését is.

A munkálatok összehangolatlanságának hátrányos következményeire Szabómihály Gizella is rámutatott a szótár új kiadásáról szóló recenziójában.

A kéziszótár új kiadásának megjelenése, a vázolt helyzettel való szembesülés arra ösztönözte a munkában részt vevő kutatókat, hogy a 2003 második felében induló újabb szótártani munkálatok összehangoltan történjenek. De ez már a szóhatártalanításnak egy másik -- egyelőre befejezetlen -- fejezete.

 

2. Termini

 

A szóhatártalanító kutatási program tényleges megindulása és működése szorosan összefügg az MTA határon túli kutatóállomásainak létrejöttével és tevékenységével; a szótártani kutatások ugyanis beépültek a kutatóállomások közös kutatási tervébe. A 2003. július 18-án tartott illyefalvi értekezleten elfogadott közös állásfoglalás a határon túli szavaknak a kéziszótár új kiadásába való bekerülését „első lépés”-nek minősítette, amelyet „számos továbbinak kellene követnie”.

 

Szervezőmunka

 

Ennek jegyében Péntek János, akit a kutatóhálózat tagjai szóvivőjüknek választottak, föl­vette a kapcsolatot az MTA Nyelvtudományi Bizottsága Szótári Munkabizottságával , amely 2003. október 13-i ülésén csaknem egy óra hosszáig vitatkozott az állásfoglalásról, s bár meglehetősen visszafogottan, lényegében mégis támogatóan nyilatkozott róla: „a MB támogatja az »Állásfoglalás«-ban megfogalmazott, kívánatosnak tartott és reális célok minél szélesebb körben történő megvalósítását, s -- a szakmai-tudományos autonómia tiszteletben tartása mellett -- a továbbiakban is támogatja az ilyen jellegű tevékenységek összehangolását is” (idézet az ülés jegyzőkönyvéből). A Szótári Munkabizottság tagjai közé választotta Péntek Jánost mint a „határon túli magyarság” képviselőjét (a 2003 nyarán  elhunyt Zsemlyei János helyett).

       A munkabizottsággal való kapcsolatfelvételen túl Lanstyák István, a Gramma Nyelvi Iroda belső munkatársa fölkereste Tolcsvai Nagy Gábort, A magyar nyelv kézikönyvtára sorozat szerkesztőjét, valamint Kiss Gábort, a Tinta Kiadó igazgatóját. Tolcsvai Nagy Gábor beleegyezett, hogy az általa szerkesztett szótárakban határon túli magyar szókészleti elemek is legyenek, s a többi kötet is tekintettel legyen a határon túli nyelvváltozatok sajátosságaira. Kiss Gáborral szintén sikerült megegyezni abban, hogy a vezetése alatt készülő Képes diákszótárba határon túli magyar szavak, szókapcsolatok, szójelentések stb. kerüljenek be.

Ezzel párhuzamosan Pintér Tibor, a Gramma Nyelvi Irodának egy másik belső munkatársa Prószéky Gáborral, a MorphoLogic Kft. igazgatójával vette föl a kapcsolatot. Ez a próbálkozás is sikerrel járt: Prószéky Gáborral is sikerült megegyezni abban, hogy a Microsoft Office szövegszerkesztő programjaihoz készített magyar helyesírás-ellenőrző soron következő verziója a határon túli magyar nyelvváltozatok sajátos elemeit is helyesként fogja fölismerni (nemcsak azokat, amelyeket az értelmező kéziszótár átdolgozott kiadása is tartalmaz), amennyiben az irodák munkatársai összeállítják az ehhez szükséges szójegyzékeket.

 

A gyakorlati munka megindulása

 

       Az elvi megegyezés után azonnal megindult a gyakorlati munka is. 2003 szeptemberében az irodák munkatársai összeállították a sorozat első darabjaként megjelenő Helyesírás című kötetbe szánt határon túli köznevek, helynevek, intézménynevek és más tulajdonnevek jegyzékét, október és november folyamán pedig kidolgozták azoknak az idegen eredetű szavaknak az első listáit, amelyek aztán az Idegen szavak szótárában jelentek meg, a sorozat második kötetében. Szintén még 2003-ban létrejött az együttműködés a kutatóhálózat és Eőry Vilma, a Képes diákszótár főszerkesztője között; ennek nyomán 2005-ben megszületett a Képes diákszótárba szánt szavak jegyzéke is. Ugyancsak 2005-ben készültek el azok a szójegyzékek, amelyek lehetővé teszik majd a Microsoft Office helyesírás-ellenőrzőjének határtalanítását.

 

A kisrégiók csatlakozása

 

A munka 2003 őszén csak az ún. nagyrégiókban folyt; Erdélyben Péntek János és Benő Attila, a Felvidéken Lanstyák István, a Kárpátalján Csernicskó István, a Vajdaságban Papp György vezetésével. A nagyrégiókra való szorítkozásnak a hátterében nem annyira elvi megfontolások álltak, hanem az a tény, hogy csupán ezekben az országokban működtek az MTA-nak kutatóállomásai.

2003 vége felé a munkálatokba két további kutató is bekapcsolódott, Kolláth Anna és Szoták Szilvia, akiknek köszönhetően lehetővé vált, hogy a szógyűjtés a Muravidékre és az Őrvidékre is kiterjedjen. 2004 tavaszán pedig Žagar-Szentesi Orsolya és C'urkovic'-Major Franciska bekapcsolódásával sikerült a munkát kiterjeszteni Horvátországra is, sőt a már leadott helyesírási listát is ki lehetett még bővíteni Hv lexémákkal, s így az Osiris Helyesírás című kiadvány is mind a hét régióból hoz mutatványszavakat.

A kisrégiók munkatársai 2007 őszén létrehozták az alsóőri székhelyű Imre Samu Nyelvi Intézetet , amely az MTA-kutatóállomások hiányát próbálja a kisrégiók számára pótolni.

 

A munkatársi kör bővülése

 

2005 őszén a ht-lista gondozásába bekapcsolódott egy nem nyelvész munkatárs, Kitlei Ibolya fordító és tolmács, akinek eredetileg a ht-lista tipográfiai és helyesírási gondozása volt a feladata, azaz a tipográfiai következetlenségek, elírások és esetleges helyesírási hibák korrigálása, ám az azóta eltelt időszakban számos más feladatban is részt vett, az egyes címszók jelentésének pontosításától és differenciálásától kezdve, új lehetséges címszók gyűjtésén keresztül példamondatok gyűjtéséig mind a hét régió számára.

2006 kora tavaszán Juhász Tihamér, az erdélyi Szabó T. Attila Intézet egyik munkatársa, aki nyelvészeti programozással és az iroda informatikai problémáinak megoldásával foglakozott, ill. foglalkozik, felajánlotta a kutatóhálózatnak, hogy a ht-listát online szótár formájában lekérdezhetővé teszi az interneten. 2007 folyamán a szótár anyaga fel is került a világhálóra, s hozzáférhetővé vált a látogatók számára.

Ami a világhálón való puszta elérhetőségnél is fontosabb: a ht-online lehetővé tette a szóanyag újszerű fejlesztését. Korábban a régiós munkatársak minden egyes módosítási javaslatot meg kellett írjanak a koordinátornak, aki azt egymaga vitte be a szójegyzékbe. (Ha ugyanis mindenki a saját szójegyzékét fejlesztette volna, pillanatok alatt egy egységes jegyzék helyett hét egymástól eltérő, s idő múltával egyre jobban eltérő szógyűjtemény jött volna létre.) Ez a veszély a ht-online létrejöttével megszűnt: lehetővé vált, hogy a hét különböző országban élő munkatársak -- ki-ki a maga helyén -- módosíthassák ugyanazt az egységes adatbázist.

 

A szójegyzék átalakulása adatbázissá

 

A ht-online létrejöttével a ht-lista egyre inkább elveszíti szójegyzék, ill. szótár jellegét, s mind nagyobb mértékben adatbázissá válik: egyre több olyan szerkezeti egységet, ill. adattípust tartalmaz, amelyek túlmutatnak a szokásos szótárakon. Ilyenek például a címszó alaki felépítésére, a kölcsönszó típusára, az adott szó szakirodalmi feldolgozására utaló bibliográfiai adatok (melyeknek az adatbázisba való beépítése azonban még a jövő feladatai közé tartozik).

Az adatbázis jelleget még inkább erősíti a példamondatok feltűnően nagy száma (azokban az esetekben, amikor egyáltalán vannak nagyobb számban beépíthető példamondatok). Ezek nem csupán az egyes jelentések és jelentésárnyalatok illusztrálására szolgálnak, mint a szótárak példamondatai, hanem a szavak tényleges használatát dokumentálják, s nagy számuknál fogva alkalmasak arra, hogy segítségükkel új jelentésekre és jelentésárnyalatokra derüljön fény, ill. jobban megítélhető legyen az érintett szavak stílusértéke. A példamondatok differenciált megjelölése nagyban hozzájárul a közölt adatok helyes értelmezéséhez.

 

Interaktivitás

 

A ht-online felkerülése a világhálóra lehetővé tette azt, hogy a Termini weboldalának látogatói is észrevételezhessék a meglévő szócikkeket, újakat javasolhassanak, ill. kapcsolatba léphessenek az adatbázist gondozó szakemberekkel. Bár ez az adatbázis történetében egészen új fejlemény, mégis elmondható, hogy már most vannak az adatbázisban olyan szócikkek, ill. olyan hasznos kiegészítések, amelyeket külső felhasználóknak köszönhetünk.

 

3. A ht-adatbázis forrásai

 

A ht-adatbázis azon a 2012 szócikket tartalmazó jegyzéken -- az ún. ht-listán -- alapul, amelyet a 2007-től Termininek nevezett kutatóhálózat munkatársai az Osiris Kiadónál megjelent Idegen szavak szótárába adtak le. Ez a magyarázata annak, hogy az adatbázis csak olyan szavakat és szókapcsolatokat foglal magába, amelyeknek legalább egyik eleme idegen szó vagy betűszó. (A tervek közt szerepel a szójegyzék kibővítése olyan ht szavakkal, amelyek nem tartalmaznak idegen elemet. E szavak egy részének felgyűjtése meg is történt, hiszen az Osiris Helyesírásba és az Értelmező szótár +-ba ilyenek is bekerültek, nem beszélve a Magyar értelmező kéziszótár 2. kiadásáról.)  

Az Idegen szavak szótára számára összeállított és a szótár szerzőjének, Tolcsvai Nagy Gábornak rendelkezésére bocsátott szójegyzék, a ht-lista a hét régió saját szójegyzékeinek összeolvasztásával keletkezett 2004 júniusában. Eddig az időpontig az egyes régiók munkatársai saját szólistájukon (azaz külön Er-listán, Fv-listán, Va-listán stb.) dolgoztak ugyan, ám munkájukat Lanstyák István folyamatosan figyelemmel kísérte és koordinálta, sőt gondoskodott róla, hogy a munkatársak ismerjék még egymás listáját, s közösen fejlesszék az egynél több régióban meglévő szavakról írott szócikkeket, ezenkívül pedig az értelmezések kidolgozása és a stílusminősítések alkalmazása során tekintettel legyenek az alakilag nem azonos, de hasonló vagy megegyező jelentésű, más-más régióban használatos szavakra.

Az erdélyi, a felvidéki és a kárpátalji szójegyzék gerincét a Magyar értelmező kéziszótár 2., átdolgozott kiadásába javasolt szavak alkották, pontosabban azok egy része, az idegen eredetű elemet, elemeket tartalmazó szókészleti egységek.

 

4. Munkatársak

 

Az Osiris Idegen szavak szótárába szánt erdélyi szójegyzéket Péntek János és Benő Attila dolgozta ki, a felvidékit Lanstyák István, mégpedig Szabómihály Gizella közreműködésével, a kárpátaljit Beregszászi Anikó és Csernicskó István.

A többi régióban előzmények nélkül, a három nagyrégió jegyzékeit mintául véve hozták létre saját szógyűjteményeiket az adott régiók munkatársai: a vajdaságit Papp György, Tóth Hajnalka és Varga Tünde, a muravidékit Kolláth Anna, az őrvidékit pedig Szoták Szilvia.

Legkésőbb a horvátországi lista keletkezett, amely elsősorban a vajdaságira, másodsorban a muravidékire épült, de tekintettel volt a többi régió adataira is; a lista kidolgozásában C'urkovic'-Major Franciska, Lanstyák István és Žagar-Szentesi Orsolya vettek részt.

Jelenleg az erdélyi vonatkozású szavak gyűjtéséért és feldolgozásáért Benő Attila, a felvidékiekért Lanstyák István, a vajdaságiakért Varga Tünde, a kárpátaljiakért Hires Kornélia, a horvátországiakért Žagar-Szentesi Orsolya, a muravidékiekért Kolláth Anna, az őrvidékiekért pedig Szoták Szilvia a felelős.

Mindegyik régióban sikerült a háttérkutatásba, az adatok gyűjtésébe és feldolgozásába más munkatársakat is bevonni, a nagyrégiókban pedig a munkálatokat figyelemmel kísérik az ott működő kutatóállomások vezetői, Péntek János, Szabómihály Gizella és Csernicskó István is; a Vajdaságban Láncz Irén tölt be mindinkább ilyen szerepet.

 

5. A szóhatártalanítás történetéről és a magyar nyelv ht szavairól szóló publikációk

 

Benő Attila 2007. Köznyelvi magyar szavak jelentésbővülése az erdélyi magyar nyelvváltozatban. Maticsák Sándor szerk., Nyelv, nemzet, identitás. I. kötet, 7--13. Debrecen--Budapest, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság.

Beregszászi Anikó--Csernicskó István 2004. Magyar értelmező kéziszótár: (majdnem) minden
magyar szótára. Beregszászi Anikó--Csernicskó István, …itt mennyit ér a szó? Írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról, 127--137. Ungvár: PoliPrint.

Beregszászi Anikó 1997. Kárpátaljai szavak a Magyar Értelmező Kéziszótárban? Pánsíp 5/2,
24--27.

Csernicskó István 1997. Kárpátaljai szójegyzék. Pánsíp 5/2, 28--29.

Kolláth Anna 2005a. Fejezetek a kisebbségi magyar nyelv összehasonlító vizsgálatából. Határtalanítás: előzmények és eredmények -- szándék és megvalósulás Magyar Tudomány 50, 156--163.

Kolláth Anna 2005b. Első fejezet a kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító vizsgálatából. Határtalanítás: előzmények és eredmények -- szándék és megvalósulás. Lanstyák István--Menyhárt József szerk., Tanulmányok a kétnyelvűségről III, 15--30. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó.

Kolláth, Anna 2005. Magyarul a Muravidéken. Maribor: ZORA 39.

Kolláth, Anna 2005. Jezikovna izbira, dvojezični pouk in prestiž madžarskega jezika v Prekmurju : (vplivi detrianonizacije na kontaktne različice madžarskega jezika).  Hladnik, Miran szerk. Vloga meje : madžarsko-slovenska razmerja, slovenistika na sosednjih univerzah, zahodnoslovanski študiji, izbor šolskega berila, humanistika in družboslovje v Pomurju, (Zbornik Slavističnega društva Slovenije, 16). 51--62. Ljubljana: Slavistično društvo Slovenije.

Kolláth, Anna 2006.  Detrianonizacija madžarskega jezika - izzivi in možnosti v tretjem tisočletju v osrčju Evrope. Jezik in slovstvo (Tisk. izd.), 51/ 3--4, 85--102.

Kolláth Anna 2006.  Határtalanítás : fejezetek a kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító vizsgálatából. Nyelvünk és kultúránk 36,  143/144, 1/2,  60--83.

Kolláth Anna  2007. Beszámoló a határon túli magyarnyelvi kutatóműhelyek virtuális hálózatának határtalanító szótárprogramjáról. Lexikográfiai füzetek 3, 257--271.

Kolláth Anna 2007. Akkor hogyan is beszélünk?... (A ht adatbázis muravidéki elemei és használati gyakoriságuk.) Kisebbségkutatás 16/4, 767--783.

Kolláth Anna 2007. Muravidéki magyar nyelv és nyelvhasználat. Ruda Gábor szerk. Kisebbségek és népcsoportok Európája. Pilisvörösvár: Muravidéki Baráti Kör Kulturális Egyesület. 113--123.

Kolláth Anna. 2007. Büszkeség vagy balítélet? : A határtalanító szótárprogram muravidéki szójegyzékei és fogadtatásuk. Maticsák Sándor, Jankovics Jószef, Kolláth Anna, Nyerges Judit, Péntek János szerk. VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Debrecen, 2006. augusztus 22-26), 81--100. Nyelv, nemzet, identitás : nyelvészeti előadásai. Debrecen; Budapest: Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság,  1. kötet.

Lanstyák István--Simon Szabolcs--Szabómihály Gizella 1998. A magyar stan­dard szlovákiai vál­to­za­tá­nak szókincséről. Lanstyák István és Szabómihály Gizella szerk., Nyelvi érintkezések a Kárpát-medencében, 67--77. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó -- A Magyar Köz­tár­sa­­ság Kulturális Intézete.

Lanstyák István 1999--2000. Types of Loanwords in the Varieties of Hungarian in Slovakia. Philologia Fenno-Ugrica 5--6, 15--48.

Lanstyák István 2000. (Szabómihály Gizellával, Vančóné Kremmer Ildikóval és Simon Szabolccsal) Idegen sza­vak a magyar nyelv szlovákiai változataiban. Borbély Anna szerk., Nyelvek és kul­tú­rák érintkezése a Kárpát-medencében, 195--206. Budapest: MTA Nyelvtudományi In­té­zetének Élőnyelvi Osztálya.

Lanstyák, István 2001. Slovakizmy v novom vydaní výkladového slovníka mad(arského jazy­ka. On­dre­­jo­vič, Slavo-Považaj, Matej szerk., Lexicographica ’99. Na počesť Kláry Bu­zás­sy­ovej, 133--140. Bra­tislava: Veda.

Lanstyák István 2002. A Magyar értelmező kéziszótár új kiadása és a magyar nyelv szlovákiai változatainak szó­­­kin­cse. Fórum Társadalomtudományi Szemle 4/3, 115-128.

Lanstyák István 2003. A Magyar értelmező kéziszótár a nyelvhelyesség fogságában. Magyar Nyelvőr 127/4, 370--388.

Lanstyák István 2004. Szlovákiai magyar vonatkozású szócikkek a Magyar értelmező kéziszótár átdolgozott kiadásában. Lanstyák István--Menyhárt József szerk., Tanulmányok a két­nyel­vű­ség­ről II, 166--211. Pozsony: Kalligram Kiadó.

Lanstyák István 2005. Kölcsönszavak a magyar nyelv határon túli változataiban. Vörös Ferenc szerk., Regionális dia­lektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20--21-i somorjai konferencia elő­adásai, 21--26. Budapest--Nyitra--Somorja: Magyar Nyelvtudományi Társaság--Kon­stan­tin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara--Fórum Kisebbségkutató Intézet--Lilium Aurum.

Lanstyák István 2006. Nyelvi változatosság a határon túli magyar szókincsben. Kisebbség­ku­ta­tás 15/**, **–**/1, 60--73.

Lanstyák István 2006. A kölcsönszavak rendszerezéséről. Nyelvből nyelvbe. Tanulmányok a szókölcsönzésről, kódváltásról és fordításról, 15--56. (Hivatkozások 245--257.) Pozsony: Kalligram Könyvkiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor 2007.  A határtalanítás egy újabb megvalósulásáról. Benő Attila--Fazakas Emese--Szilágyi N. Sándor szerk., Nyelvek és nyelvváltozatok. Köszöntő kötet Péntek János tiszteletére, 399--405. II. kötet. Kolozsvár: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. (A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 4.)